A Katolikus Egyház Katekizmusa: Második szakasz harmadik  fejezet

A Katolikus Egyház Katekizmusa:

III. rész Élet Krisztusban

AZ ERÉNYEK ÉS A KEGYELEM (1826-1830)

III. A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKAI ÉS GYÜMÖLCSEI

1830 A keresztények erkölcsi életét a Szentlélek ajándékai támogatják. Ezek az ajándékok maradandó készségek, amelyek az embert tanulékonnyá teszik, hogy kövesse a Szentlélek indításait.

1831 A Szentlélek hét ajándéka: az értelem, a tudomány a jó tanács, a bölcsesség a lelki erősség, a jámborság és az üdvös istenfélelem. Teljességükben Krisztushoz, Dávid fiához tartoznak. Kiegészítik és tökéletessé teszik azok erényei, akik megkapják őket. A híveket tanulékonnyá teszik arra, hogy készségesen engedelmeskedjenek az isteni sugallatoknak.

"A te jó Lelked vezéreljen engem egyenes úton" (Zsolt 143,10).

"Akiket az Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (...) Ha pedig gyermekei vagyunk, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei." (Róm 8,14.17)

1832 A Szentlélek gyümölcsei azok a tökéletességek, amelyeket a Szentlélek formál ki bennünk mint az örök dicsőség zsengéit. Az Egyház hagyománya tizenkettőt sorol föl: "szeretet, öröm, békesség, türelem, béketűrés, jóság, kedvesség, szelídség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság" (Gal 5,22--23).

Rosarium Virginis Mariae II.János Pál pápa apostoli levele

A szentatya a Szent Péter térre, aláírta Rosarium Virginis Mariae k. új apostoli levelét és a dokumentummal együtt bejelentette, hogy a 2002. októberétől 2003. októberéig terjedő időszakot "A Rózsafüzér évének" nyilvánítja. A Rózsafüzér latin neve Rosarium, vagy Psalterium Beatae Mariae Virginis, azaz, a Boldogságos Szűz zsoltároskönyve. Mi, magyarok olvasónak, vagy szentolvasónak is nevezzük, mert a Miatyánkot és az Üdvözlégy Mária tizedeit a Rózsafüzér szemeivel számoljuk, őseink szokása szerint olvassuk. Maga a Rózsafüzér szó arra utal, hogy a megváltásunk nagy eseményeiről, tehát hitünk titkairól elmélkedő imádságból mintegy rózsakoszorút fonunk.

A Rózsafüzér titkait: az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges szentolvasó háromszor öt titkát kiegészíti a következő elgondolással: "Ahhoz, hogy a Rózsafüzér valóban teljes mértékben az Evangélium összefoglalása legyen, hasznos lenne, hogy –miután az örvendetes titok által visszaemlékeztünk a megtestesülésre és Jézus rejtettségben leélt életére, és mielőtt a fájdalmas titkokban elidőznénk Jézus szenvedésénél és kereszthalálánál, valamint a dicsőséges titkokban a feltámadás győzelmét szemlélnénk -, Jézus nyilvános működésének különösen jelentős mozzanataira is figyeljünk. " A szentatya ezeket az új titkokat János evangélista szavai nyomán "a világosság titkainak" nevezi, hiszen a valóságban Krisztus egész misztériuma nem más mint fény, világosság. "Én vagyok a világ világossága. " Jézus életének e jellemző vonásai főként nyilvános működése során kerülnek felszínre. A szentatya ennek nyomán a következő öt új titkot javasolja a szentolvasó végzéséhez:

1. Aki a Jordánban megkeresztelkedett       Mk. 1,9-11.

2. Aki Kánában megmutatta isteni erejét    Jn. 2,1-11.

3. Aki meghirdette Isten országát                 Mk. 1,14-20.

4. Aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét     Lk. 9,28-36.

5. Aki az Eucharisztiában nekünk adta magát Jn. 6,47-51. 54.57.

A pápa levelében dicsérettel emlékezik azokra, akik naponta elmondják a teljes szentolvasót, majd gyakorlati tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogy a világosság misztériumait miként lehetne beilleszteni a hét napjaiba. Hétfőn és csütörtökön hagyományosan az örvendetes olvasót mondjuk, kedden és pénteken a fájdalmas titkokat, szerdán, szombaton és vasárnap pedig a dicsőséges titkokat imádkozzuk. Mivel a szombati nap erőteljes máriás jelleggel bír, ajánlatos lenne szombatra áttenni az örvendetes titok imádságát. Így a csütörtöki nap felszabadulna a világosság titkainak szemlélésére. A szentatya emlékeztet rá: ezt az imádságot az egyház mindig rendkívül hatékonynak tartotta, mivel egyesíti a népi imák egyszerűségét a teológia mélységével, amely révén alkalmas azok számára is, akikben él az érettebb elmélkedés igénye. "Ma ennek az imának a hatékonyságába helyezem jó szívvel a világ és a családok békéjét " - írja apostoli levelében a pápa. "A szentolvasó a család imája és ima a családért. Az együtt imádkozó család együtt marad. A Rózsafüzér szép és gyümölcsöt hozó imádság a gyermekek nevelésében... A szentolvasót imádkozni a gyermekeinkért és velük együtt, egészen kicsiny koruktól kezdve nem old meg természetesen minden problémát, de olyan lelki segítséget nyújt, amelyet nem szabad lebecsülnünk. "

A szentolvasó újra felfedezésre váró kincs, amelyet a pápa a püspökökre, papokra, teológusokra, szerzetesekre, a keresztény családokra, a betegekre, idősekre és a fiatalokra bíz, e szavakkal: "Fogjátok újra kézbe a Rózsafüzért, fedezzétek fel az ima erejét a Szentírás fényében, a liturgiával összhangban, a mindennapi élet körülményei között. Bár ez a felhívásom ne lenne pusztába kiáltott szó!" (a vatikáni rádió nyomán)

A hónap első napján, Mindenszentek ünnepén egyházunk létsíkokban megosztott, ám mégis egységes, együvé tartozó mivoltáról, jelesül: a küzdő, a szenvedő és a diadalmas egyházról emlékezünk meg. Érdekes s talán meglepő, hogy már e nap estéjét az elhunytak, a földi létből az örökkévalóságba költözött lelkek számbavételére fordítjuk, mintegy bevezetve a másnapi Halottak napját. Régies kifejezéssel élve ezt tartják a „lölkök” napjának, vagy a „lelkeknek emlékezeté”-nek. A 19. század végén a szöregi koldusok hagyományosan a temetőkapuban ekkor énekelték dalukat: ”Elindultak e szent helyre, A szomorú gyászos kertbe. Vigasztalást ott sem veszünk, Könnyes szemmel hazamegyünk. Óh siralom, oh fájdalom, Hogy a holtakról kell szólnom. Az Úristen maga tudja, Holtakat hogy szabadítja.” A sírokon gyújtott gyertyák pislákoló fénye mellett a halottak olvasóját szokásos volt elimádkozni, amelyből az Égi Édesanya hathatós közbenjárásának reménye is kicsendül. „Óh, szentséges Szűz Mária, A holtak vigasztalója. Vigasztald a megholtakat, Sebes tűzben kínlódókat!”

Novemberben két árpád-házi szentünk, Szent Imre herceg (5-én) és Szent Erzsébet (19-én) névnapja köszönt ránk, majd két vértanú, Szent Cecília (22-én) és Alexandriai Szent Katalin (25-én) emlékezetét követően a hónap névadójának, Szent András apostolnak (30-án) tisztelgünk érdemeinek felemlegetésével. Az ő havának egyik sajátos szentjének példamutató egyénisége most valamivel részletesebben tárul elénk.

Helftai SZENT GERTRÚD (1256-1301). A középkor egyik legjelentősebb misztikusa, Gertrúd a 13. században született a türingiai Eisleben városában. Ötéves kora óta a bencés apácák helftai monostorában találjuk. A szerzetesi élet vallási és szellemi értelemben itt gazdagon virágzott. A liturgia, a Szentírás, a szentek munkái mélyítették el a hitéletét. Ezekhez csatlakozott a korában jelentős, általános műveltség elsajátítását szolgáló tevékenységek: az olvasás, az éneklés, a latin és görög nyelv alapvető ismerete. A kolostor iskoláján kívül híres íróműhely volt a kódexek másolásának. Nem véletlen, hogy a környék nemes családjai előszeretettel adták leányukat a kolostorba nevelésre. Gertrúd egyéniségét is ez a lelki-szellemi légkör alakítgatta. Elmélyült imádságos lelkülettel már huszonhat évesen fogadalmas apáca. A liturgia és ennek énekei magával ragadták lelkületét, és sorsdöntő látomásokhoz segítették: két alkalommal is Jézus keblére hajthatta fejét, hallgathatta a Megváltó szívdobogását. Ettől kezdve felhagyott világi tanulmányaival s figyelmét a Szentírásra fordította. A szentek művei, főként Szent Ágoston, Szent Gergely és Szent Bernát munkáit olvasgatta előszeretettel. Elragadtatásait, misztikus élményeit „Az Isteni Jóság küldötte” című könyvében írja le. Ez a mű öt részből áll, amelyek közül csak a második tulajdonítható saját munkájának. A többi részt fennmaradt jegyzeteiből mások állították össze. Gertrúd számos imát is fogalmazott szentéletű barátnője, Mechtild számára, amelyek hamarosan népszerűekké váltak. Szóban forgó buzdításai és más írásai révén ő lett a Szent Szív tiszteletének megalapozója. Szigorú vezeklő életet élt: testi nélkülözéseket, félreértettséget és magányt szenvedett, a megtestesült Istenért örömmel viselte ezeket. Hogy így „saját testében egészítse ki azt, ami Krisztus szenvedéseiből még hiányzik.” Egyik látomásának leírását bensőséges imával zárja: „Én Teremtőm és Megváltóm, az én ellentmondó érzületemet édes igád alá hajtottad. Attól az órától fogva lelkem vidám volt és békességben élt. Kezdtem futni keneteidnek illata után s hamarosan tapasztaltam, hogy szerelmed igája, amely korábban oly elviselhetetlennek tűnt, szelíd és könnyű.” Segítőkész, mások gondját is magára vállaló lelkülete művészi képzelőerővel és formáló készséggel párosult. Imáit, gondolatait halála után rendtársai örökítették meg a „Legátus” című gyűjteményben. Ünnepét 1738-ban vették fel a római naptárba november 16-ra. Ezt később november 17-ére helyezték át. A képzőművészetben jobbára apátnőként ábrázolják, aki lángoló szívet tart kezében.

HÍREINK